Elmesélem, hogy voltam ezzel a répa levessel: Kisebbik pólósom újabban rákapott a répára, legfőképp nyersen majszolgatja, aminek rettentően örültünk mi felnőttek, mivelhogy hiába a gasztroblogger- gasztroőrült anyuka, a gyerek - klasszikus kisiskolás módjára - idáig nem nagyon látott túl a brokkolikrémleves - rántotthús - burgonyapüré kombináción. Eszik eszik persze, de ez volt az etalon számára. Mondhatni erősen hagyománytisztelő volt, már ami a családi hagyományokat illeti. Már kezdtem félni, hogy kudarcot vallok, hiába próbálkozom, amikor egyszer csak elkezdte megenni a különböző "ismeretlen" zöldségekből készült ételeket, (spárga, csicsóka, batáta, cékla, stb, nyomon követhető itt a blogon is) és "ismeretlen" husikat (kacsa, mangalica, nyúl), és minő örömmámor, dícsérte is őket! Hogy az ő szavaival éljek, Anya, ez tízpontos, vagyis az ízek harmonikája! Nem elírás, így mondta! :)
Végre :)