Áfonyás máktorta fehércsokis citromkrémmel

Lassan már nem is lesz aktuális ez a poszt, itt a tavasz... A szöveg már rég kész volt, a torta is többször elkészült, de mindig volt valami, ami nem klappolt: volt, hogy a fényképezőgép merült le, volt hogy a fények nem voltak egyáltalán jók, és igen, volt, hogy idő előtt "elpárolgott" a torta :) Satöbbi-satöbbi, de úgy vagyok a dolgokkal, hogy minden alapanyagnak lesz jövő ilyenkor is szezonja, úgyhogy hagy szóljon a dal, dokumentáljunk! És hát nemcsak Meyer-citrom létezik a világon, hanem más citrusfélék is, bár ez a torta szerintem Meyer-citrommal a legjobb, divathullám ide vagy oda...

Medvehagymás túrógombóc

A túrógombócot gondolom senkinek nem kell bemutatni, édes variációi sokszor készülnek nálunk is. Igazi gyerek és felnőtt kedvenc, Jolly Joker étel.
No és a sós változat? Íme egy példa rá, amit rendszeresen spenóttal készítek, de most kipróbáltam medvehagymával, elvégre nyakunkon a szezon ... Azóta is imádom!

Fűszeres sárgarépa krémleves pirított kesumorzsával

Megint egy krémleves, merthogy nálunk ez a "divat", rajongói vagyunk...

 Elmesélem, hogy voltam ezzel a répa levessel: Kisebbik pólósom újabban rákapott a répára, legfőképp nyersen majszolgatja, aminek rettentően örültünk mi felnőttek, mivelhogy hiába a gasztroblogger- gasztroőrült anyuka, a gyerek -  klasszikus kisiskolás módjára - idáig nem nagyon látott túl a brokkolikrémleves - rántotthús - burgonyapüré kombináción. Eszik eszik persze, de ez volt az etalon számára. Mondhatni erősen hagyománytisztelő volt, már ami a családi hagyományokat illeti. Már kezdtem félni, hogy kudarcot vallok, hiába próbálkozom, amikor egyszer csak elkezdte megenni a különböző "ismeretlen" zöldségekből készült ételeket, (spárga, csicsóka, batáta, cékla, stb, nyomon követhető itt a blogon is) és "ismeretlen" husikat (kacsa, mangalica, nyúl), és minő örömmámor, dícsérte is őket! Hogy az ő szavaival éljek, Anya, ez tízpontos, vagyis az ízek harmonikája! Nem elírás, így mondta! :)

Végre :)

Gofri - ropogós és mennyei reggeli

Fogalmam sincs, hogy házilag lehet e egyáltalán olyan gofrit készíteni, ami pont ugyanolyan, mint régen a belvárosban a Centrumnál a bódékban... Nekem még nem sikerült...  Nagyon sok receptet kipróbáltam már, és nagyon sokkal befürödtem, mert beleragad a sütőbe, a gofrisütő orrán-száján folyt a massza, és olyan lett mint egy darab szivacs... nohát, csak nem más is találkozott már ilyesmivel?

Fehérboros nyúlcomb

Lehet hogy megosztó leszek ezzel az étellel, de bevállalom... Pláne, hogy családomat gyengéd szálak fűzik egy húsvét után náluk ragadt tapsifüleshez... én is úgy voltam vele, hogy én aztán nyulat nem! de szükség törvényt bont, mondhatni... a csirke és sertéskínálat olyan szinten gáz már a boltokban, hogy igazából semmi bizalmam nincs efféléket vásárolni, házi húshoz pedig elég nehéz sokszor hozzájutni a magamfajta elfoglalt feleségeknek. Mondjuk csak reménykedem, hogy a nyúltenyésztésre nem telepedett még rá a nagyüzem, de nem tudhatjuk. A múltkori alapanyag beszerző körutam alkalmával a Metroban jártam, és ott akadtam rá eme helyes nyúlcombokra. Némi huzavona után döntöttem: próbáljuk ki! Nem bántam meg!