Bodzás fehércsokis panna cotta eperrel

Egy sztorival kezdeném...

Amerre futni járok, "az erdő mélyén", ilyentájt rengeteg bodza nyílik, hívogatóan illatozva... tele a levegő édeskés, bódító illatával. Ellenben, odáig el kell jutni, ezt vagy futva, vagy bicajjal tehetjük meg. A múltkorában meséltem egy kedves barátnőmnek, hogy bodzával szeretnék a futásból hazatérni, bodzaszörpöt, és egyéb bodzás finomságokat készíteni, csak nem is tudom, mibe kellene tenni, mert a nylonzacskó nemigazán tesz jót neki, befülled, papírtasak meg éppen nem volt se égen, se földön. Erre a kis drága csupa jószándékkal megszólal: hát van neked fonott kosarad, vidd el azt, abban nem törik össze, nem is fülled be! :) Na igen, szép is lenne fonott kosárral a kezemben róni a kilométereket! :)

Zöldspárgás pite fetával, újhagymával

Spárgaszezonban gyors vacsinak elfoglalt hétköznapokra. Finom! Ennyi! :)

Rozmaringos sült kacsacomb vörösboros-zölddiós szilvaszósszal, velesült burgonyával

NAGYBETŰS ÍZÉLMÉNY! Ékes példája annak, hogyan lehet egyszerű hozzávalókból ínycsiklandó vasárnapi, szinte ünnepi fogást összehozni... még úgy is megy a dolog, ha az ember közben leragad a tv előtt Julie&Julia filmet nézni, (hiszen még nem láttam elégszer...)  majd főzés közben elugrik a boltba, mert ugye a bevásárlólistáról mindig lemarad valami, s mert az adott desszerthezvalót megette a vízilabdás különítmény. 

Zöldspárga krémleves medvehagymás tönkölygaluskával, spárgasípjaival

Az van, hogy a gyerkőcök első számú kedvenc levese a harsogóan zöld brokkoli krémleves. Viszont, szinte minden hétvégén brokkolikrémlevest főzni kicsit nonszensz, úgyhogy muszáj vagyok néha egy kis furfangot csempészni a dologba. Tehát, gondoltam, ha zöld, és krém, akkor jöhetnek a "zöld"-ségek, most spárgaszezon lévén adott volt a választásom.

Olajbogyós-medvehagymás Grissini, San Danielle sonkával, zöldfűszeres kecskesajtkrémmel

Huh, kicsit alábecsültem ezt a grissini dolgot... délutáni nasinak szerettem volna valami ropogtatóst készíteni, agyaltam, mi jöhet szóba... emlékeimben kicsit kemény, bár ropogós vastag ropiféleség volt a grissini, itthon nem is nagyon vásároljuk, még régebben ettem ilyet olaszországi nyaralásunk során, de nem voltam elájulva tőle...  azért reméltem, hogy a házi készítésű finomabb, ezért keresgéltem, milyen a tésztája, kiderült, szinte teljesen olyan mint a pizzáé... úgyhogy a múltkori "pizzahétvégénk" alkalmával el is készültek az első kis grissinik! A pizzához vásárolt San Danielle sonkával, és fűszeres kecskesajtkrémmel szervíroztam, hááááát.... pillanatok alatt elfogyott, csak lestem, nem bírtuk abbahagyni!