Bár a blog indulásakor a saját konyhán kívüli élményekről is terveztem írásokat, ezidáig egy éttermi beszámolón kívül nem szerepelt ilyen jellegű poszt az oldalon. Hogy miért? Egyszerű a válasz: olyan élményről írok szívesen, ami valóban maradandó, megfog, és magával visz. Nos, a következő pont ilyen lesz...
"Anyukám mondta" - van, aki kis hazánkban ezt a szóösszetételt nem ismeri? Vagy nem egy kiváló vidéki étteremmel köti össze? Remélem nincs... végre mi is a saját bőrünkön (gyomrunkon, ízlelőbimbóinkon, szívünkön) keresztül is megtapasztalhattuk az "anyukámmondta" élményt. Nagyon kíváncsi voltam, hiszen annyi mindent hallottunk már Róluk. A gasztrofesztiválokon alig férünk a standjukhoz. Hallunk rengeteg dícséretet. Vajon miért van az, hogy az ország gasztroturistái képesek több száz kilométert autózni az ország északkeleti csücskébe? Most megértettük mi is...
 |
| Beltéri hangulat |
Első - számomra nagyon pozitív - benyomás a miliő... mintha Olaszba' járnánk... az én szívemnek mindenesetre kedves környezet. Külön említésre méltóak a nem túltervezett, de pont a helyén lévő részletek. (hogy egy példát említsek: a gyönyörű peoniavirágos székhuzattal párhuzamban az asztalokon ugyanez a virág nyíladozott a vázákban. De ez csak egy a sok közül...)
Őszintén: valahol erre számítottam. Az ételek letisztultak, sallangmentesek, nincsenek túlkombinálva, pont amilyennek szeretjük. A fő gondolatmenet az alapanyagok kiváló minősége, igen, ok, pipa... nagyon fontos, tudom, de én már ezt keresem, kicsit ezért is jöttem. Mintha ez lenne a titok. Valószínű, hogy kiemelkedő szerepet játszik, igen, de a titok nem csak ebben rejtőzik. Nehéz ezt megfogalmazni, hiszen elég érdekes szitu, amikor azt érzi az ember egy étteremben, hogy olyan, mintha hazajönne... Anyukámhoz egy vasárnapi ebédre... igaz, hogy pénteken voltunk, de akármikor mehettünk volna, a hangulat családias, barátias, a tulajdonosokkal úgy beszélgettünk, mintha ezeréves barátságban lennénk. Kedvesek, humorosak, a vacsora alatt többször fogjuk a hasunkat a nevetéstől... pedig biztosan százezerszer elmesélték már, mit is mondott "Anyukám", és miért pont Encsen tette. Ételekről, szakmai dolgokról (galád módon megkérdeztem, mennyit költenek marketingre, a válaszon ledöbbentem!!! szerintetek???) az élet nagy dolgairól, Olaszországról, pizzáról, na meg egy kis csokiról is persze...
 |
| Beltéri hangulat 2. |
Kipróbáltunk sokmindent, de ember legyen a talpán, aki ezekből a finomságokból ki tudja választani hogy éppen mit szeretne. Szerettük volna végigenni - kóstolni az étlapot, de ez nyolcunknak sem sikerült, pedig különböző fogásokat ettünk, a gyerekek persze a világhíres pizzát, spagettit. Ami persze csakis bio... Imádták... mégsincs sok étel, nincs a bőség zavara, inkább a kevesebb-több jellemző az étlapra. Előétel gyanánt a kamra ízeiből választottunk, a minőségi, jellemzően olasz termelőktől származó finomságok remekül megalapozták a vacsoránkat. Személy szerint céklasalátát, majd vajban sütött harcsát ettem, grillezett spárgával, borsóval. Élmény volt! Sosem ettem még ilyen harcsát! Konkrétan semmi pocsolyás halas beütés. Párom mangalicapofát kért, paszternákpürével, áradozott róla, persze én is megkóstoltam, csak egy jó erős hmmmmm-re futotta... Barátaink imádták a bárányt és kacsamájat, bár a kacsamáj barátnőm ízlése szerint lehetett volna kicsit jobban átsütött, dehát, ez ugye ízlés kérdése... A desszertek valóban megkoronázták az étkezésünket, többfélét kértünk, minden a helyén volt, a panna cotta, a tiramisu, a csokis pie tonkababos tejszínhabbal, dulche lechével... ez utóbbi annyira magával vitt, hogy fotózni is elfelejtettem...
 |
| Sóban sült céklasaláta kecskesajttal, fürjtojással |
 |
| Ízelítő a kamrából: aszalt paradicsom, bivalymozarella, érlelt sonka |
 |
| Vajban sült harcsafilé, spárga, zöldborsópüré |
 |
| Zempléni bárány sült zöldségekkel |
 |
| Kacsamáj, sütőtök, mangó |
Egy fontos konklúzió mindnyájunkban megfogalmazódott már akkor, amikor még el sem indultunk hazafelé: vissza kell jönni! A bodzaszörpért, a pizzáért, a mangalicapofáért, a csokis pie-ért, tiramisuért...a többi finomságért amit meg sem tudtunk kóstolni... És a hangulatért!!!! Minden kilométert, benzinköltséget, kirándulást megér!
Mert ahogy ők is mondják: még a kovászos uborkában is benne van a szívük!
Hiszem, hogy ez a titok...!
Szabolcs, Szilárd, Vikita, Barbi, szívből gratulálok! Anyukának is....
Az étterem honlapja: http://www.anyukammondta.hu/
Facebook oldaluk: https://www.facebook.com/Anyukam.Mondta.Etterem?fref=ts
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése