Igen, pont olyan, mint a képen: roppan, aztán lágyan a szájba simul... :) és isteni kombinációt alkot a krém a szilvalekvárral meg a dióval!
Már írtam korábbi bejegyzésben is, hogy rabja vagyok a créme brulée-nek. Most őszies ízvilágban, fahéjas-szilvás-diós variációban készült. Hasonlót kedvenc debreceni éttermemben kóstoltam, ez ösztönzött az elkészítésre. Még mindig a számban érzem az ízét, most este van, kora délután ettem... Gasztroélmény a köbön a meleg kandalló előtt kanalazni ebéd után egy ködös novemberi délután... kár, hogy hamar elfogyott...
Szeretettel ajánlom!