Oldalak

2012. december 3.

Mandulás csokoládétorta


Ahogy írtam, ezzel a recepttel búcsúzom - remélem nem véglegesen! Csokirajongók előnyben! :)  Fogadjátok szeretettel!

Mandulás csokoládétorta

Hozzávalók egy 24 cm-es formához:

  • 225 g étcsokoládé darabokra vágva vagy pasztilla formájában
  • 150 g barna nádcukor
  • 175 g puha vaj
  • 30 g őrölt mandula
  • 3 ek finom tönkölyliszt
  • 1/2 kk sütőpor
  • 5 db tojás
  • 1 csipet só
  • 100 g hámozott, vágott mandula


Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A kapcsos tortaformát kivajazzuk, kilisztezzük.
A mandulaszeleteket serpenyőben alacsony lángon aranyszínűre pirítjuk.
A csokoládét gőz fölött megolvasztjuk, majd a kockákra vágott vajat is hozzáadjuk, ha megolvadt, félretesszük.
A tojásokat szétválasztjuk. A sárgáját habosra keverjük a cukorral, majd hozzácsorgatjuk a közel azonos hőmérsékletű csokoládés keveréket, egyneműsítjük. Hozzászórjuk a sütőporral elkevert lisztet és az őrölt mandulát is, összeforgatjuk. A tojásfehérjét habbá verjük, majd óvatosan, hogy a hab ne törjön, beleforgatjuk a sárgájás keverékbe. A legvégén beleszórjuk a szeletelt mandulát. A masszát beleöntjük az előkészített tortaformába.
Az előmelegített sütőben megsütjük a tortát. A tetejét enyhén porcukorral és vágott mandulával díszítjük. Ízlés szerint gyümölcsökkel, tejszínhabbal tálaljuk.

Jó étvágyat!

2012. december 2.

Blogszülinap - és búcsú Juliától...


2011. november 21-én hosszas vacilálást követően döntöttem úgy, hogy szeretném megörökíteni a gasztronómiai élményeimet egy internetes napló formájában. Kisgyerek korom óta imádok a konyhában sündörögni, imádtam a nagymamával sütiket készíteni. Édesanyám mellett is rendszeresen tébláboltam, mostmár vállalom, hogy sokszor a tanulást elbliccelve. :) Amikor elkezdtem a blogot, nem tudtam fotózni, nem tudtam ételrecepteket írni, csak azt éreztem, egy-egy sikeres konyhai ténykedést, jól sikerült recepteket nagyon szívesen megosztanék másokkal is, hiszen barátok, ismerősök, családtagok rendszeresen érdeklődtek finomságok után. Éreztem, hogy felelősség, de nem gondoltam, hogy olvasótáborom nem túl nagy száma ellenére megismernek majd a gyerekek iskolájában, közösségi oldalon pedig leveleket kapok majd, amiben a kedves olvasóim, ismerőseim egy-egy recept, konyhai trükk, vagy elkészítési fortély után érdeklődnek. Örültem, hogy adhatok, ha csak virtuálisan is... 
A gasztronómiai szenvedélyem mellé viszont az elmúlt 2 évben szép csendesen bekúszott a SZERELEM... Ami pedig a CSOKOLÁDÉ... 
Mindig is imádtam a finom csokoládékat. Életem első minőségi csokoládéját 18 évesen egy külföldi családtól kaptam, akiknél bébiszitter voltam. Már nekik is ez jött le először a személyiségemről, hogy csokiimádó vagyok, és megleptek egy Valrhona étcsokoládéval. Hát mit mondjak, különleges élmény volt akkor, a Boci, és éppen beáramló Milka csokik korszakában... Étcsokoládé, tele ízekkel, nem keserű, nem édes, hanem ÍZEK kavalkádja! Egy hétre elosztva ettem meg a majdnem 50 g csokoládét! Meghatározó élmény a mai napig... :)
Két éve még nem gondoltam, hogy az itthoni kezdetleges próbálkozásokat egyre komolyabban fogom venni, folyamatosan tanulni fogom a csokoládékészítést... először autodidakta módon, majd profi szakemberektől elsajátítva elindulok egy úton, ami tele van már most is izgalmakkal, sikerekkel, kudarcokkal... de nincs annál fantasztikusabb és melengetőbb érzés, amikor valaki a saját készítésű csokoládémat kóstolva elismerően bólogatva csak annyit mond: hmmmmmm, ez tényleg nagyon finom...!
Úgy érzem, megtaláltam az utam, és olyan egyedi dolgot, élményt adhatok az embereknek, ami a szívemből jön, már nemcsak virtuálisan, hanem élőben is. Hiszen minden egyes recept hosszas próbálgatás, ötletelés, kísérletezés, finomítgatás eredményeképpen jött és jön létre...
 Egy éve, a blog kezdetekor még nem gondoltam, hogy valósággá válhat az álom! De nagyon örülök, hogy Valaki ott fönt ezt az utat jelölte ki számomra! 

Ezzel együtt, viszont búcsút veszek Juliától. Nem volt könnyű a döntés... Nagyon sok el nem küldött bejegyzés, el nem készített ötlet várakozik még itt, de úgy korrekt, ha szólok arról, hogy az elkövetkezendő időkben nem Julia lesz az első... Talán vissza fogok térni, ha úgy érzem, minimum olyan szintem tudok Rá odafigyelni, mint eddig. A jelenlegi helyzetben ez nem így van, a Csokoládéval egy sokkal fontosabb feladat vár rám....tehát most következik az év utolsó bejegyzése, amit az első blogszülinapra szántam november 21-re, de nem volt időm megcsinálni. Mi más is lehetne az utolsó, mint egy Csokoládés édesség! :) Szívből kívánok Mindenkinek a továbbiakra minden szépet és jót, egészséget, sok-sok finomságot, gasztroélményeket, az év hátralevő részére pedig nagyon boldog Ünnepeket! Szeretettel: Julia







2012. november 4.

Gyömbéres vöröslencseleves


Van a családban egy pár abszolut kedvenc leves, ez az egyik... utánozhatatlan keleties ízvilágát, melengető bársonyosságát elég nehéz felülmúlni.Mondjuk nem egy hagyományos leves kategória, de a különleges, indiai ízeket kedvelőknek biztosan tetszeni fog. Mi imádjuk, ez biztos!

2012. november 2.

Kardamomos datolyás biscotti


Ez a történet tavaly ilyenkor kezdődött... akkor láttam meg a  felhívást Stahl Judit oldalán: próbafőzőket keresnek a Téli Édességek című különszámhoz. Egy percig sem gondolkodtam, írtam az e-mailt. Aztán el is felejtettem...

2012. október 28.

Kakaós csiga kicsit másképp


A hagyományos kelt tésztás kakaós csiga változatot - megvallom őszintén - ritkán készítem, mivel a nagymama rendszeresen süt nekünk. S bár szeretek kelt tésztákat gyúrni, valahogy a kakaós csiga nem sokszor készül... valahogy inkább a kalácsok felé húz a szívem, és főleg Karácsonykor, Húsvétkor készítem őket. Viszont, a kényszer nagy úr, a gyerekeim és életem párja rendszeres hétvégi reggelije a kakaós csiga egy közeli pékségből, sajnos elég változó minőségben...

2012. október 7.

Burgundi marharagu (boeuf bourgignon)


Nagyon régóta tologattam ezt a bejegyzést, nem egy villám mozzanat a megírása sem és az elkészítés sem...(de megéri!)  Kedvenc gasztrojelenségem, Julia Child klasszikus receptje. Vörösboros, súlyos, mélytüzű étel, igazi pasis, hétvégi kaja, ebben a kategóriában valódi gyöngyszem. Isteni vasárnapi ebédre burgonypürével, vagy estére jóféle kenyérrel szaftját mártogatva... hasunkra azért vigyázzunk! :) Augusztusban a férjem születésnapjára is ezzel készültem. Egyébként akkoriban (augusztus 15-én) lett volna Julia 100. születésnapja is, így hát adott volt, hogy mivel is fogunk ünnepelni! Korábban pedig szintén egy jeles eseménykor is ez volt a menü, barátaink látogatásakor. Mi más is lehetett volna? :)
Titka a pácolás, és a lassú főzés, illetve sütés. Előző este kell bekészíteni a bepácolt husit és zöldségeket, majd másnap előpirítani, és betolni a sütőbe, vagy lassú tűzön a tűzhelyen rotyogtatni. S bár kicsit babrás, érdemes nekiállni, mindenképpen nagy élményben lesz részünk! Nem is ragozom, jöjjön a recept!




Burgundi marharagu

Hozzávalók:
  • 1 kg marhalapocka
  • 15 dkg szalonna
  • 6 ek olaj (vagy mangalicazsír)
  • 3 ek sűrített paradicsom
  • 2 ek rizsliszt
  • só, frissen őrölt bors
  • 10 dkg ecetes gyöngyhagyma
  • 25 dkg gomba
  • 1 csokor petrezselyem, és tejföl a tálaláshoz

a páchoz:
  • 1 fej vöröshagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 2 sárgarépa
  • 5 dl, zöldség vagy húsalaplé
  • 5 dl száraz vörösbor
  • 1 csokor petrezselyem
  • 10-15 friss kakukkfűág
  • 4-5 friss rozmaringág
  • 8-10 szem feketebors
  • 2 babérlevél

Elkészítés:

Először pácolunk, előző este a következőket készítjük el:
A megtisztított vöröshagymát felnegyedeljük, a megpucolt fokhagymát felszeleteljük, a meghámozott sárgarépát kb 2-3 centis karikákra vágjuk. Egy nagy tálba tesszük (amibe majd belefér az összes hóbelevanc), majd felöntjük a felforrósított húsalaplével és a vörösborral. Hozzáadjuk a páchoz a friss fűszereket, borsot és babérlevelet. A húst megtisztítjuk, majd feldaraboljuk kb 3x3 centis kockákra (na igen, az eredeti recept 5x5 centis kockákat ír, én azt túl nagynak találom, a gyerekek se szeretik, így az idők során maradt ez a méret, ami annyiban is előnyösebb szerintem, hogy könnyebben átfő, de még pont jól harapható). A húsdarabokat a pácba tesszük, lefedjük, majd éjszakára a hűtőbe tesszük.

Másnap a húst, a hagymákat és a zöldséget kihalásszuk a pácból, és papírtörlőn megszárítjuk, a páclevet pedig a fűszernövényekkel félrerakjuk. A szalonnát felkockázzuk. 
Egy nagyobb átmérőjű, mélyebb lábost előveszünk, lehetőleg olyat aminek hőálló a füle és a fedele, ha nincs ilyen edényünk, egy vastag aljú nagyobb lábost használjunk. (nekem nincs) Ebben 4 evőkanál olajon pörcösre pirítjuk a szalonnát, majd szűrőkanállal kivesszük, félretesszük. A húskockákat enyhén sózzuk, majd a lábosban maradt zsiradékon két-három részletben átpirítjuk úgy, hogy enyhén odakapjon a felületük, de azért ne égjen meg. Egyszerre ne sokat tegyünk a lábosba, hogy szellősen tudjanak pirulni, ne párolódjanak! A megpirult adagot kivesszük, félretesszük. Ha a hús kész, a megmaradt zsiradékon a hagyma-fokhagyma-répa triót is előpirítjuk, most is úgy, hogy ne zsúfoljuk tele az edényt.
A megpirult zöldségekhez hozzáadjuk a sűrített paradicsomot és a lisztet, összeforgatjuk, majd hozzáadjuk a szalonnapörcöket és a húskockákat, nyakon öntjük a félretett fűszeres páclével, majd megint sózzuk, borsozzuk, és erős lángon pár percig forraljuk, ekkor az alkohol nagy része elillan.

Ami most jön, én azon a ponton eltérek az eredeti receptől, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs sütőbe betehető olyan edényem, amiben egyszerre a főzés és sütés művelete is elvégezhető. Tehát az eredeti recept szerint úgy kellene folytatni, hogy az edényt lefedve betenni a sütőbe, és ott 3 órát sütni lassú tűzön. Ebben az esetben a sütőt a hús előpirítása előtt kapcsoljuk be 130 fokra!  Én úgy csinálom, hogy marad a tűzhelyen, fedő alatt, takarékon párolom, sűrítem be, ez is kb 3 órát vesz igénybe. Készítettem már a kuktában is, persze sokkal gyorsabban elkészül benne, de a rituálé miatt inkább a másik edényre szavazok! Közben kétszer átkeverem. 
Amíg a hús sül/fő, a gombát megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk, a maradék olajon előpirítjuk, majd hozzáadjuk a leszűrt gyöngyhagymát és még egy kicsit sütjük őket. A hagymás gombát az utolsó óra közepe táján hozzáadjuk a húshoz, és még kb félórát sütjük/főzzük őket.
Tálaláskor az ételt megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel, és fogyasztáskor ízlés szerint tejföllel locsoljuk meg. Szerintünk habosra kevert burgonyapürével a legfinomabb!


Jó étvágyat!
(a recept "saját konyhára és ízlésre igazítva"  Stahl Judit: Végre otthon című könyve alapján készült, 59. old.)



2012. október 6.

Őszi ízek: Sütőtökös sajttorta


Nagy kedvencem lett ez a sütemény...krémes, őszies, egészséges, már amennyire egy édesség az lehet...

2012. szeptember 28.

Fahéjas-almapálinkás bonbon mákos fehércsokiburokban - SAD IX. fordulóra


A következő bonbont a SAD IX. fordulójára készítettem, ahol Praliné Zsuzsi témája a pöttyös és a csíkos díszítés. Bár teljesen véletlenül, idő híján nem terveztem, hogy indulok ezen a gasztrobloggerek által létrehozott játékon. És az az igazság, hogy teljesen "újhús" vagyok, friss blogolóként nem játszottam még ilyesfajta játékon, de az ötlet nagyon szimpatikus...

2012. szeptember 27.

Avokádós csokis muffin


Sokáig csak tologattam ezt a receptet, mert bár az avokádó az egyik nagy kedvencem, nem igazán tudtam mit kezdeni azzal, hogy édesség készül belőle. Aztán persze - csokis süteményről lévén szó - , megcsináltam... és megint megcsináltam... Valahogy úgy van ez, mint a répás vagy cukkinis sütemény: nem is fog érződni a süteményen az avokádó, csak krémessé és egészségesebbé teszi. Érdemes kipróbálni!

2012. szeptember 25.

Kifliprojekt



Barátnőm szokásos napi kérdésére, miszerint hogy vagyok, mit csinálok, az utóbbi pár hétben rendszeresen ez volt a válasz: köszi jól, kiflit sütök! 
A tanév kezdetével a gyermekeim sportot is váltottak, kicsit sűrűek a délutánjaink, gyakorlatilag minden estéjüket az uszodában töltik. Eddig is fontosnak tartottam a mennyiségi étkezés helyett a minőségit, de ez most különösen fontossá vált, hogy mindennap edzésük van.

2012. augusztus 18.

Csokoládé sherbet


Fagylaltreceptek után kutatva bukkantam erre a gyönyörűséges, "fullos" csoki-sherbet receptre, David Lebovitz oldalán. Nem is hezitáltam sokat a kipróbálással.

2012. augusztus 12.

Spagetti padlizsánraguval


Múltkor vasárnapi ebédünk volt ez a gyors finomság, mivel kettecskén maradtunk drága párommal, és a borkarneváli banzáj után egy könnyű ebédre vágytunk. Szerencsére padlizsán ilyentájt mindig van itthon, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy abból készül ebéd. Jolly joker a spagetti, ehhez jött az olaszos ízvilágú paradicsomos mártás, amit személy szerint bármikor meg tudok enni! (nagy szerencsémre a kedves párom mindenevő, úgyhogy Ő is!  :)) Úgyhogy ezeket kombináltam... nem volt rossz döntés!

2012. augusztus 8.

Mandulás szilvásgombóc


Van egy szilvafánk a kertben, "ezeréves", még az előző tulajdonostól örököltük, és bár a lemosó permetezésen kívül semmit sem csinálunk vele, mindig dugig van szilvával!

2012. augusztus 7.

Joghurtos levendula fagyi (sherbet)


Egyszerűen szeretem a levendulát... növényként a kertben, virágát a gyönyörű lila színével, szárított virágát dekorációként csokorba kötve, fellógatva a teraszon... imádom az illatát... imádom a levendulás csokoládé ganache-krémet, amivel bonbonokat szoktam tölteni... imádom a levendulás lakberendezési dolgokat, szalvétákat, bögréket, tálcákat, ajtódíszeket... soroljam még? Imádom ezt a levendulás hűsítő sherbetet is!

2012. augusztus 6.

Mézes mákfagylalt


Töredelmesen bevallom, mákfagyi függőségem van... hogy miért, és hogyan jött, rejtély, de amelyik fagyizóban meglátom a mákfagyit, rögtön azt rendelek, nincs mese. Pedig annyira nem a szívem csücske a mák, bár nem is ódzkodom tőle...Így adta magát a helyzet, hogy az első adandó alkalommal (idő!!!) itthon is meg kell próbálni.

2012. június 26.

Ribizlis lepény


Remélem nem okozok csalódást azzal, hogy ez a gyönyörűség valójában egy egyszerű egyensúlytészta, megpakolva ribizlivel... :) 

2012. június 24.

Eper-jam(boree)


... igaz, hogy már rég lement az eperszezon, de elfoglaltságaim okán egyszerűen nem volt időm feltenni ezt a bejegyzést... nézőpont kérdése, hogy ez jó vagy nem, persze a blog szempontjából problémás, de a másik oldalról viszont zajlanak az események, és nagyon remélem hogy hamarosan "kézzelfogható" eredménnyel büszkélkedhetek! :) egyébként meg gyümölcs egész nyáron van, nemigaz? ribizli, málna, barack, cseresznye....

2012. május 15.

2012. április 17.

Csokoládés mandulapraliné torta


A múlt héten megvettem a Good Food Világkonyha áprilisi számát. Bár az első lapszámtól nem voltam elragadtatva, azért voltak benne használható ötletek. Ez a második viszont nagyon tetszik, tele van finom zöldséges ételekkel, és külön szentelnek 7 oldalt csak csokis édességeknek, ami számomra - csokiimádó lévén -  rendkívül dícséretes!

2012. április 8.

Húsvéti túrós kalács


Ha Húsvét, akkor nálunk biztos hogy saját készítésű kalács a reggeli. Tegnap este készítettem, most túróval töltöttem, koszorúra formáztam, és nagyon finom, könnyű kalács az eredmény. Ezzel a recepttel kívánok Minden Kedves Julia-blog olvasómnak Boldog Húsvéti Ünnepeket!

2012. március 26.

A balerina szoknyája


Korábban ezzel a süteménnyel rengeteget szemeztem... mindezt azért, mert a karácsonyi habcsókjaim, illetve a Rákóczi-túrósra készített fehérjehabos próbálkozásaim rendre kudarcba fulladtak. Folyton ragacsos, puha massza lett a végeredmény, bárhogy szárítottam, és sütöttem alacsony hőfokon. Ugyebár kívül ropogós, belül puha, omlós, kissé mousse-szerű végeredményt vártam mindig, de valamiért nem jött össze sosem.

2012. március 12.

Zöldséges bulgur lilahagymás sült gomolyával


Ezt az ételt - vagy valami nagyon hasonlót - nemrégen egy (furmint) borkóstolón ettem, és annyira ízlett, hogy el kellett készítenem itthon is. Egyszerűségében rejlik nagyszerűsége!

2012. március 5.

Áfonyás sajttorta


Egyik kedvencem ez a torta, mivel az alapváltozata sokféleképpen variálható gyümölcsökkel, csokoládéval, vagy akár marcipánnal. A kekszes alaphoz pedig bármilyen kekszet, vagy akár maradék száraz mézeskalácsot is felhasználhatunk. Nekem a krémjéhez legjobban a Mautner Zsófia szakácskönyvében található arányok jöttek be, úgyhogy most hétvégén is így készítettem el, Philadelphia krémsajtot alapul véve. A krémhez áfonyát kevertem, így cuki kis pöttyös lett a süti!

2012. február 14.

Nem csak szerelmeseknek!

Boldog Valentin-napot Nektek!

Egy gondolat a szeretetről: "Csakis akkor szeretünk igazán, ha ok nélkül szeretünk."

2012. február 9.

Kókuszos zabkeksz aszalt áfonyával


Újabban rákaptam a kekszgyártásra... gyorsan elkészíthetőek, finomak, sokáig eltarthatóak, dekoratívak, és még egészségesek is lehetnek.

2012. február 4.

A második legjobb dolog a síelésben…


A Käsespätzle - magyarul leginkább sajtos nokedlinek nevezhetnénk - az osztrák sípályák hüttéinek kedvelt fogása. Nagyon szeretem, és a síelések alkalmával alig várom, hogy egy jó kis hüttét útba ejtsünk.

2012. január 31.

Linguine rukolás pestoval


Úgy gondolom, ehhez a gyors tésztaételhez nem kell túl sok kommentár. Ez a finomság tipikusan a "Mi is van a hűtőben, amiből kaját lehetne csinálni?" alapon jött…

2012. január 12.

Túrógombóc variációk


Gyerekkori kedvencem a túrógombóc... Viszont saját tapasztalat, hogy nagyon vacak, kemény is tud lenni, ha nem a megfelelő módon készül. Ettem már sajnos olyat, ami szinte cipőtalp-keménységű volt, mintha valami kemény grízgombócot ennék, az biztos, hogy túrót nem sokat látott. Nem szeretem, ha a grízzel próbálnak a túróból nagyobb mennyiséget varázsolni. De ha betartunk egy két alapszabályt, akkor biztos, hogy siker fogja koronázni próbálkozásunkat.

2012. január 5.

Rozsos házi kenyér



Alapvetően nem vagyunk egy nagy kenyeres család. Ez valószínűleg abból ered, hogy amikor kamaszkoromban állandóan fogyókúráztam, tilos volt kenyeret enni, és az egészségesebb, teljeskiőrlésű, tönköly- és rozskenyerek később terjedtek el. Emiatt klasszikus fehér kenyeret azóta például egyáltalán nem eszünk, leszámítva a nyári szalonnasütéseket. (Bár én még akkor is képes vagyok átváltani egészségesebb fajtára, egyszerűen azért, mert jobban szeretem ezeknek az rozsos, magvas kenyereknek az ízvilágát.)

Rucola, a zöld kedvenc


Nahát így az ünnepi trakta után valóban átálltam kis időre a könnyebb, kímélőbb ételekre. Egyszerűen muszáj, gondolom sokan vagyunk így vele.

2012. január 3.

Megkésve bár...BÚÉK!

Mivel is kezdhetném a 2012-es évet?
Elsőként természetesen minden Kedves Érdeklődőnek, aki e sorokat olvassa, Boldog Új Évet kívánok!