Rajongója vagyok ennek az édességnek, nincs annál kellemesebb érzés, ahogyan a tetején roppanó karamellréteg áttörése után kellemesen krémes finomság landol a szánkban. Többféle ízesítésben kipróbáltam már (vanília, narancs, fehércsoki, étcsoki), s bár azt kell mondjam, a listát a nemrégiben kóstolt Ikonos narancsos változat vezeti, azért ez a levendulás sem olyan rossz variáció... sőt, az általam elkészítettek közül most ez a kedvenc. Imádom benne, ahogyan a levendula nem tolakodóan, csak finoman megjelenik, szinte csak a háttérben. Levendularajongók biztosan fogják szeretni! És remélem azért a többiek is kipróbálják! :)
S mégegy dolog: úgy kellett megmenteni a negyedik (talán nem is a legfotogénebb) csészényit, hogy tudjak róla képet készíteni, ugyanis az egész férfihadsereg rárepült! És másnap is ebéd után, vágyakozóan pillogtak felém, mondván: Anyaaaa, csinálsz megint olyan krémet aminek tudod olyan ropogós a teteje? Persze nem kellett kétszer mondani! :)
Hozzávalók 4 személyre:
- 4 tojássárgája
- 3 dl tejszín
- 6 dkg cukor (finom nádcukor, vagy sima fehér)
- 1 kk szárított levendulavirág
- a tetejére: 4 púpos kávéskanál barnacukor
- 4 db kerámia szuffléforma,
- 1 magas peremű tepsi
- karamellizálópisztoly: beszerzés: nagyobb lakberendezési boltok, Ikea, Kika
Elkészítés:
A tejszínbe szórjuk a levendulavirágot, felmelegítjuk, nem forraljuk. Félórát pihentetjük, leszűrjük. Közben a tojássárgákat és a cukrot elektromos habverővel habosra keverjük. Állandó kevergetés mellett hozzáadjuk az átszűrt tejszínt, simára keverjük, majd lassú tűzön pár percig kevergetve sodó állagúra főzzük. Közben a sütőt előmelegítjük 150 fokra.
A szufflé-edénykéket megtöltjük a krémmel, az edényeket pedig a tepsibe állítjuk. Vízforralóban vizet forralunk, és óvatosan a tepsibe öntjük az edények 2/3-áig, vigyázva, nehogy belecsapódjon a krémbe a víz. Az előmelegített sütőben 30 percig sütjük. Hagyjuk kihűlni, majd hűtőben pihentetjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése