2011. november 21-én hosszas vacilálást követően döntöttem úgy, hogy szeretném megörökíteni a gasztronómiai élményeimet egy internetes napló formájában. Kisgyerek korom óta imádok a konyhában sündörögni, imádtam a nagymamával sütiket készíteni. Édesanyám mellett is rendszeresen tébláboltam, mostmár vállalom, hogy sokszor a tanulást elbliccelve. :) Amikor elkezdtem a blogot, nem tudtam fotózni, nem tudtam ételrecepteket írni, csak azt éreztem, egy-egy sikeres konyhai ténykedést, jól sikerült recepteket nagyon szívesen megosztanék másokkal is, hiszen barátok, ismerősök, családtagok rendszeresen érdeklődtek finomságok után. Éreztem, hogy felelősség, de nem gondoltam, hogy olvasótáborom nem túl nagy száma ellenére megismernek majd a gyerekek iskolájában, közösségi oldalon pedig leveleket kapok majd, amiben a kedves olvasóim, ismerőseim egy-egy recept, konyhai trükk, vagy elkészítési fortély után érdeklődnek. Örültem, hogy adhatok, ha csak virtuálisan is...
A gasztronómiai szenvedélyem mellé viszont az elmúlt 2 évben szép csendesen bekúszott a SZERELEM... Ami pedig a CSOKOLÁDÉ...
Mindig is imádtam a finom csokoládékat. Életem első minőségi csokoládéját 18 évesen egy külföldi családtól kaptam, akiknél bébiszitter voltam. Már nekik is ez jött le először a személyiségemről, hogy csokiimádó vagyok, és megleptek egy Valrhona étcsokoládéval. Hát mit mondjak, különleges élmény volt akkor, a Boci, és éppen beáramló Milka csokik korszakában... Étcsokoládé, tele ízekkel, nem keserű, nem édes, hanem ÍZEK kavalkádja! Egy hétre elosztva ettem meg a majdnem 50 g csokoládét! Meghatározó élmény a mai napig... :)
Két éve még nem gondoltam, hogy az itthoni kezdetleges próbálkozásokat egyre komolyabban fogom venni, folyamatosan tanulni fogom a csokoládékészítést... először autodidakta módon, majd profi szakemberektől elsajátítva elindulok egy úton, ami tele van már most is izgalmakkal, sikerekkel, kudarcokkal... de nincs annál fantasztikusabb és melengetőbb érzés, amikor valaki a saját készítésű csokoládémat kóstolva elismerően bólogatva csak annyit mond: hmmmmmm, ez tényleg nagyon finom...!
Úgy érzem, megtaláltam az utam, és olyan egyedi dolgot, élményt adhatok az embereknek, ami a szívemből jön, már nemcsak virtuálisan, hanem élőben is. Hiszen minden egyes recept hosszas próbálgatás, ötletelés, kísérletezés, finomítgatás eredményeképpen jött és jön létre...
Egy éve, a blog kezdetekor még nem gondoltam, hogy valósággá válhat az álom! De nagyon örülök, hogy Valaki ott fönt ezt az utat jelölte ki számomra!
Ezzel együtt, viszont búcsút veszek Juliától. Nem volt könnyű a döntés... Nagyon sok el nem küldött bejegyzés, el nem készített ötlet várakozik még itt, de úgy korrekt, ha szólok arról, hogy az elkövetkezendő időkben nem Julia lesz az első... Talán vissza fogok térni, ha úgy érzem, minimum olyan szintem tudok Rá odafigyelni, mint eddig. A jelenlegi helyzetben ez nem így van, a Csokoládéval egy sokkal fontosabb feladat vár rám....tehát most következik az év utolsó bejegyzése, amit az első blogszülinapra szántam november 21-re, de nem volt időm megcsinálni. Mi más is lehetne az utolsó, mint egy Csokoládés édesség! :) Szívből kívánok Mindenkinek a továbbiakra minden szépet és jót, egészséget, sok-sok finomságot, gasztroélményeket, az év hátralevő részére pedig nagyon boldog Ünnepeket! Szeretettel: Julia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése