Kardamomos datolyás biscotti

Ez a történet tavaly ilyenkor kezdődött... akkor láttam meg a  felhívást Stahl Judit oldalán: próbafőzőket keresnek a Téli Édességek című különszámhoz. Egy percig sem gondolkodtam, írtam az e-mailt. Aztán el is felejtettem...
Majd pár nap múlva visszajeleztek, hogy igen, kiválasztottak próbafőzőnek (vagy inkább próbasütőnek, hiszen csak fincsi sütiket kellett készíteni), és küldték a recepteket. Amikor megláttam, hát kibukott belőlem a nevetés! A következő címeket olvastam: Capuccino minitorta, kardamomos datolyás biscotti (kávé mellé kínálható kétszersült), rumos csokigolyó...és a végére egy gyorsan elkészíthető kuglóf, amely sütőtökkel készül. Hát, aki ismer, tudja, kávé és csokirajongó lévén pont testhezálló feladatot kaptam! És pont akkoriban indult be a bonbonkészítési hóbortom is...:) Úgyhogy nagy kedvvel láttam neki a feladatnak, tetszett, hogy semmi flanc nem volt a receptekben, csak apró, egyszerű trükkök, hogy hogyan dobhatunk fel már bevált, lehet kicsit uncsi süteményeket, kis ötleteléssel hogyan varázsolhatjuk ünnepivé desszertjeinket. Természetesen azóta a különszámot kitüntetett helyen őrzöm, és gyakran alkalmazom a recepteket mai napig.

A biscottikkal párom hivatásából kifolyólag elég hamar megismerkedtem, amit az olaszok vagy a kávéba mártva, esetleg a "szent bor"-ba (vino santo, olasz édes bor) mártva fogyasztanak. Sok esetben magában meg sem lehet enni (főleg a boltit), mivel valóban kétszer sül, kevésbé fogbarát. Az alapváltozatot az olaszok mandulával és ánizzsal készítik.

A mostani variáció is a tavalyi Stahl magazin különszámban szerepelt. Nagyon szimpatikus, hogy picit puhább a tészta állaga, ezért még önmagában kekszként is simán fogyasztható. A narancshéjnak (nálam narancsvirágvíz) és a kardamomnak köszönhetően sütésekor isteni karácsonyi illatok terjengenek a lakásban! Csendben jegyzem meg, hogy a biscotti bármely varációja kiváló karácsonyi ajándékötlet, hiszen 1 hónapig fémdobozban simán eláll, így jó előre elkészíthető.

biscottik tavaly a Stahl próbasütéskor

Hozzávalók kb. 40-45 darabhoz:

40 dkg finomliszt

¾ teáskanál őrölt kardamom

1½ teáskanál sütőpor

1 csipet só

10 dkg magozott datolya

10 dkg puha vaj
25 dkg cukor
1 kávéskanál narancsvirágvíz (eredeti recept szerint 1/2 narancs reszelt héja)

2 evőkanál rum (az eredeti recept szerint 3 ek fehérbor)

2 db tojás

a formázáshoz kevés liszt a deszkára

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat). Sütőpapírt terítünk egy 30x40 cm-es vékony peremű tepsibe.

Az lisztet, kardamomot, sütőport és a sót összevegyítjük. A datolyát kimagozzuk, apróra vágjuk..

A vajat, a cukrot, a narancsvirágvizet és a rumot robotgéppel pár perc alatt alaposan összedolgozzuk egy nagy tálban. Hozzáadjuk egyenként a tojásokat, azzal is kikavarjuk, aztán lassú fokozaton dolgoztatva a gépet apránként a lisztes keverék felét. Végül fakanállal beledolgozzuk a maradék lisztes keveréket és a datolyát.

Lisztezett deszkán a kicsit puha, ragacsos tésztából 2 db, körülbelül 1,5-2 cm magas, 2,5-3 cm széles rudat formázunk. Átemeljük őket a tepsire.

A rudak tetejét 1-1,5 cm-ként enyhén bevagdossuk (így könnyebb lesz sütés után a szeletelés), aztán 25 percig sütjük őket. A sütés után még puha rudakat tepsistül rácsra tesszük. Hűlni hagyjuk 30 percig, majd a vágási vonalak mentén fűrészfogú késsel felszeleteljük.

 A szeleteket visszafektetjük egymás mellé a sütőpapíros tepsire. Oldalanként 8-10 percig tovább sütjük, aztán tepsistül újra rácsra tesszük, és teljesen kihűtjük. Jól záródó fém dobozban 1 hónapig eláll.

Jó étvágyat!