Rozsos házi kenyér

Alapvetően nem vagyunk egy nagy kenyeres család. Ez valószínűleg abból ered, hogy amikor kamaszkoromban állandóan fogyókúráztam, tilos volt kenyeret enni, és az egészségesebb, teljeskiőrlésű, tönköly- és rozskenyerek később terjedtek el. Emiatt klasszikus fehér kenyeret azóta például egyáltalán nem eszünk, leszámítva a nyári szalonnasütéseket. (Bár én még akkor is képes vagyok átváltani egészségesebb fajtára, egyszerűen azért, mert jobban szeretem ezeknek az rozsos, magvas kenyereknek az ízvilágát.)
Sajnos azért valljuk be, az utóbbi időben, a hipermarketek elterjedése óta elég nehéz normális kenyerekre bukkanni, még a pékségekben is. Úgy vagyok vele, hogy az a biztos, amit én készítek... ez nem azt jelenti, hogy mániákusan sütök, de vannak időszakok, amikor szépen ráállok, és 2-3 naponta megsütöm magunknak a saját kenyeret. A jó kenyér kovásszal készül, ez szerintem egyértelmű. Arra viszont valahogy még nem sikerült magamat rávenni - köszönhetően a jelenlegi, kicsit hektikus családi életmódunknak - hogy saját készítésű házi kovászt kezdjek nevelgetni, bár biztosan az lenne az igazi. Ezt a kérdést megoldom egyelőre a bioboltokban és drogériákban kapható por alakú kovásszal.
A rozsos kenyér receptjét egy nagyon kedves szomszédomtól kaptam, ezt sütöm a leggyakrabban,  mivel könnyű elkészíteni, és idáig még mindig jól sikerült. Hideg és meleg kelesztéssel egyaránt működik, ami azt jelenti, hogy ha van időm, 1 óra alatt, meleg helyen kelesztem, ha nincs, akkor este állítom össze, és a pihentetést a hűtőben éjszaka oldom meg (ha így készítem, formázás előtt kb. 15-20 percig konyhahőmérsékleten pihentetem, hogy kicsit magához térjen a buci. Mindkettő működik, a végeredmény nagyon finom, és legalább így tudom, hogy mit eszik a család.

A kenyér hozzávalói:
40 dkg sima-, tönköly-, vagy grahamliszt
10 dkg rozsliszt
1 ek búzakovász
1 ek búza- vagy zabkorpa
1 ek szejtán - elhagyható
1 dkg friss, vagy fél zacskó szárított élesztő
2 tk nádcukor
2 tk só
2 ek olivaolaj
kb 3 dl langyos víz

aki szereti: magvak, pl szezámmag, lenmag, napraforgómag, tökmag, esetleg apróra vágott dió. Én sokszor nem teszek bele, mert a gyerkőcök sajnos nem szeretik, ha van benne.

Elkészítés:
Egy dl langyos vízbe szórjuk a nádcukrot és az élesztőt, meleg helyen felfuttatjuk. A kétféle lisztet egy tálba szitáljuk, mikroban meglangyosítjuk. Hozzáadjuk a sót, búzakovászt, búza- vagy zabkorpát, szejtánt, fakanállal elkeverjük
Ráöntjük az élesztős keveréket, olívaolajat, robotgép dagasztókarjával alacsony fokozaton elkezdjük keverni, közben fokozatosan adjuk hozzá a maradék langyos vizet, lehet, hogy nem kell az összes, és az is előfordulhat, hogy még kell hozzáadni, ez a liszt minőségétől függ leginkább.
Erős fokozaton addig dagasztjuk, amíg sima nem lesz az állaga, és szépen elválik az edény falától. A tésztabucit kiolajozott kelesztőtálba tesszük, megforgatjuk benne, hogy mindenhol érje az olaj, és 50-60 percig langyos-meleg helyen duplájára kelesztjük.

Ha megkelt, gyúródeszkán finom mozdulatokkal kicsit átdolgozzuk. Ha használunk magvakat, ekkor kerülhetnek bele. Szabadon megformázzuk (vekni vagy kerek forma), sütőpapírral bélelt tepsire tesszük,  a tetejét tetszés szerint bemetsszük és még bő félórát pihentetjük. Addig előmelegítjük a sütőt 190-200 fokra (légkeverés). Pihentetés után 40-45 percig sütjük.
Fontos! A sütőbe tegyünk egy hőálló edényben 1-2 dl vizet! Ettől lesz puha a kenyér, a külseje pedig ropogós! ha nagyon pirulna a teteje, alufóliával letakarhatjuk. Ha megsült, tepsistől rácsra tesszük, és tiszta konyharuhával letakarva hagyjuk kihűlni.

Jó étvágyat!